Ismeretlen tettesek eltüntették az első magyar tragikaként számon tartott Kántorné Engelhardt Anna /1791-1854/ marosvásárhelyi sírjáról a színésznőt ábrázoló bronzplakettet. Szekeres Erzsébet, a plakettet állító Lorántffy Zsuzsanna Kulturális Egyesület elnöke valószínűnek tartja, hogy Izsák Márton néhai szobrászművész 1993 júliusában felállított alkotását nem sírgyalázók, hanem ócskavasgyűjtők feszítették le. Kántorné Engelhardt Anna volt a Bánk bán első Gertrudisa az 1833-as kassai bemutatón. A római katolikus temetőben található jeltelen sírjára színésznőtársa, Prielle Kornélia emeltetett síremléket. /Szucher Ervin: Ellopták Kántorné bronzplakettjét. = Krónika (Kolozsvár), júl. 31./
2007. augusztus 15.
Megnyílt a 35. Tokaji Írótábor, „Magyar tájhazák – nemzeti kultúra, regionalitás, európai integráció” címmel kezdődött a tanácskozás. Serfőző Simon, a Tokaji Írótábor Egyesület kuratóriumának elnöke kiemelte: a mostani tanácskozás azokat a szálakat kívánja összekötni, amelyek az első világháborút követően szétszakadtak, és „máig lógnak szélbe, világba”. Serfőző Simon utalt arra, hogy ezt az országot nem csak mások tépték darabokra, „az országhatáron belül is voltak olyan erők, amelyek tovább szaggatták, amikor a második világégés után felszámoltak egybetartozó közösségeket. … dudvasorsra juttattak szívós szokásokat megtartó hagyományokat, kulturális emlékeket”. Jelen lesznek az írótársadalom kiválóságai mellett Kassa, Nagyvárad, Szatmárnémeti, Beregszász, Kolozsvár és Ungvár szellemi műhelyeinek képviselői is. /Megnyílt a Tokaji Írótábor. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 15./
2007. szeptember 24.
Az újjáalakult csehszlovák állam legelső megnyilvánulásai, így Edvard Benes elnök dekrétumai között szerepelt a nem szláv nyelvű etnikumok, azaz a németek és a magyarok kollektív bűnösségének elve, illetve a szláv nemzetállam megteremtésének szándéka. Az 1945. április 5-én kiadott kassai kormányprogram megvalósulását a következő időszakban kiadott elnöki rendeletek és a Szlovák Nemzeti Tanács által kibocsátott törvények biztosították. 1945. május 14. és október 27. között 143 dekrétum született, melyek közül 13 közvetlenül és kb. 20 közvetve érintette a két kollektívan bűnösnek tekintett etnikumot. Ezek közül Benes 1945. augusztus 2-án kiadott 33. elnöki dekrétuma járt a szlovákiai magyarság számára a legsúlyosabb következményekkel. A rendelet automatikusan megfosztotta őket állampolgárságuktól, ami a nyugdíj és más állami járulékok megvonását, az állami alkalmazásból való elbocsátást is maga után vonta. A magyar nemzetiségű magánalkalmazottak elbocsátását egy júniusban kiadott rendelet írta elő. Betiltották a magyar nyelv használatát a közéletben, kizárták a magyar hallgatókat az egyetemekről, feloszlatták a magyar kulturális egyesületeket, befagyasztották a magyarok bankbetétjeit. Lehetővé tették, és szabályozták a németek és magyarok földjeinek elkobzását, melyekre cseheket és szlovákokat telepítettek. A kassai kormányprogram meghirdetését követően az év végéig a népbíróságok mintegy 75 000 szlovákiai magyart – elsősorban értelmiségieket – ítéltek el háborús bűnösként, és utasítottak ki az országból. /A kollektív bűnök „kőbe vésése”. = Krónika (Kolozsvár), szept. 24./
2007. szeptember 27.
Népes tömeg előtt avatták fel szeptember 25-én Thököly Imre domborművét a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium udvarán. Az ünnepség a Vártemplomban kezdődött, ahol az avatás díszvendége, Tőkés László református püspök hirdetett igét. Bátorította az enyedi szórvány közösséget, hogy megszabaduljon a kishitűségtől. Díjakat adtak át a domborművet megalkotó Kő Pál szobrászművésznek és Dinnyés József zeneköltőnek, aki erre az alkalomra egy dalt szerzett. A kollégium udvarán Szőcs Ildikó igazgató mondott beszédet. Tudomása szerint a kollégium falán lévő dombormű az első Thököly-emlékhely Erdélyben. Az avatásra azért került sor ezen a napon, mert szeptember 25-én született Késmárkon /1657-ben/, ezen a napon, 1690. szeptember 25-én választották Erdély fejedelmének, majd ugyancsak ebben az őszi hónapban, 1705-ben, száműzetésben hunyt el Nikomédiában. Czegő Zoltán író alkotta meg a szöveget a dombormű alá, amely így hangzik: „Akkor küszködött mindenekkel, amikor rengett a föld a nemzet alatt”. Az igazgató köszönetet mondott mindenkinek, aki segített abban, hogy ezt a napot igazi szép ünneppé varázsolják, többek között, Beke Mihálynak, a Bukaresti Magyar Kulturális Intézet igazgatójának, Pásztori Kupán István ny. lelkipásztornak, Seprődi Kis Attilának, az iskola vezetőinek, tanárainak, valamint egész személyzetének. Czegő Zoltán beszédében elmondta: Thököly Imre emléke ezentúl az enyedi Őrhegy szellemi védelme alatt áll. A magyar nemzet szakadatlan harcának egyik szakaszában, ugyanúgy, mint Petőfi, ő sem érhette el az igazi magyar együttműködést. – Adassék meg tehát nékünk Enyeden, Aradon, Sopronban, Eszéken, Kassán a nemzeti egyetértés és a hiteles magyar nemzeti öntudat – hangsúlyozta. /Az Őrhegy szellemi védelmében Thököly-ünnepség a Bethlen-kollégiumban. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 27./
2008. január 25.
Január 31-étől bocsátják el állásából Nagy Ildikót, a szlovák közszolgálati rádió magyar adója, a Pátria Rádió igazgatóját. Nagy Ildikó tavaly több ízben is hangot adott annak, hogy a rádió fennmaradását a vezetőség diszkriminatív szemlélete veszélyezteti. A Pátria Rádió igazgatója harminc éve van pályán. A szlovák közszolgálati rádiónak öt adója van, ebből négy szlovák nyelvű, az ötödik, a Pátria Rádió pedig nemzetiségi adó. Utóbbi két részből áll: a 24 tagú, pozsonyi magyar szerkesztőségből és a Kassán működő kisebb szerkesztőségből, ahol más nemzetiségek nyelvén készülnek műsorok. Tavaly létszámleépítés volt a rádióban, a Pátriából hatan mentek el. Előzőleg három URH-frekvencián is sugározta műsorát a Pátria, tavaly februárban azonban ezt a három hullámsávot elvették, csak középhullámon sugározhattak, ennek az adásnak gyenge a minősége. A hallgatók sokat panaszkodtak. Nagy Ildikó javasolta, sugározhassanak rövidhullámon, ez olcsóbb lenne, műszakilag is jó minőségű lenne az adás. Ezt nem fogadták el. A rádió vezetősége azt tervezte: ha megszüntetik a középhullámot, a Pátriát internetes vagy szatellites szórásra helyezik át. Nagy Ildikó tiltakozott, a hallgatók vidéken élő szegény emberek, az idősebb korosztályhoz tartoznak, lakásukban nincs internet. Január 1-jétől kevesebb adón sugározhatják a magyar műsort: csak Nyitráról, Rimaszombatról és Eperjesről. Három átjátszóállomást elvettek a Pátriától. Magyarellenes hangulatot gerjesztenek Szlovákiában: már megint a magyarokkal van baj, mit elégedetlenkednek folyton. /Rostás-Péter Emese: ”Amit tettem, jól tettem” = Krónika (Kolozsvár), jan. 25./
2008. február 18.
Székelyudvarhelyen a Tamási Áron Gimnáziumban rendezték meg a 18. Erdélyi Magyar Matematikaversenyt, melynek keretében közel kétszáz diák bizonyíthatta be matematikatudását. Az erdélyi szakasz előselejtezője a Nemzetközi Magyar Matematikaversenynek, melyet idén tizenhetedik alkalommal fognak megrendezni Kassán, március 5–9-e között. A kétszáz diákból 57-en jutottak tovább a nemzetközi versenyre, köztük 13 udvarhelyi. /Bálint István: Tizenhárman Kassára. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), febr. 18./
2008. június 25.
Lászlóffy Csaba író a hetvenéves kassai Gál Sándort költőt idézte fel, aki azon töprengett, mit kell (lehet még) tenni, hogy egy nemzet megmaradjon világháborús atrocitások s az erőszakos üldözés – a kitelepítések után. Sok minden változott; de a nagyhatalmi szó a döntő ma is. Az üzenet elveszett, mert „nem volt száj mely tovább adja / a meghallásra nem volt fül”. A neves felvidéki előd, Mécs László /1895-1978/ költői hangja optimista volt egykor: „A mélyből kezdje, ki magasba készül(...) nagy szemétől a halottnak / egyszer ragyogni kezd a katakomba”... Azután a diktatúra idején, a Rákosi-korszakban már így írt: „Nem tudják, mit cselekszenek!” Erre jött aztán a hetvenes évek végén Gál Sándor kiáltása: „uram hitetlenül hívlak a mélységből”, mert „alávettettünk nem szaporítod e népet de hagyod elveszni...” – és a költő sorolni kezdte közössége veszteségeit: „a kiszakítottakat / a kiszakadókat / a meg nem születetteket...” /Lászlóffy Csaba: A létezés esélye. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 25./
2008. szeptember 26.
A lap munkatársa tanulmányúton járt Szlovákiában. Vendéglátói fogadták, Molnár Norbert, a pozsonyi Új Szó főszerkesztője és Czajlik Katalin főszerkesztő-helyettes. Az Új Szó országos magyar nyelvű napilap a Petit Press Kiadó tulajdona, hetente ötször 30 ezer példányban, csütörtökön pedig a tévéműsor melléklet miatt 35 ezer példányban jelenik meg. A 24–36 oldalas napilap minden nap különféle mellékletekkel örvendezteti meg olvasóit, havonta egyszer mezőgazdasági, oktatási mellékletekkel is jelentkeznek. A lapot naponta 35, a pozsonyi székhelyen dolgozó újságíró, és 12 tudósító tölti meg tartalommal. Slezák Edit a kiadó igazgatója elmondta: versenyhelyzet alakult ki a szlovák országos lapokkal. A lap nagyon kevés kormánytámogatást kap. Idén veszteséges volt a lap, mert a reklámok sem hoztak sok bevételt. Az Új Szó szakemberhiánnyal küzd. A kiadó magyar magazinja a Vasárnap. A negyvenéves színes családi hetilap főszerkesztője Cs. Liszka Györgyi. Az Ifjú Szívek néptánccsoport 1955-ben alakult és 2000-ben vált professzionális néptánccsoporttá, tájékoztatott Hégli Dusán, az együttes igazgatója. Elsősorban a hagyományos magyar táncokra összpontosítanak. A szlovák kormány csupán a fizetést biztosítja a tánccsoport tagjai számára. A néptánccsoport tagjai gyűjtőmunkát is folytatnak, általános iskolákban szerveznek néprajz kurzusokat, és néptáncot is tanítanak. A 11 néptáncos mellett az Ifjú Szívekhez tartozik egy négytagú zenekar és egy öttagú adminisztratív személyzet is. A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumában Jarábik Gabriella igazgatónő és Sipos Szilvia aligazgatónő fogadta az újságírót. Nyolc nemzetiségi múzeum van Szlovákiában, a magyart utolsóelőttiként alapították 2002-ben. Állandó kiállításuk mellett, amely átfogó képet nyújt a szlovákiai magyarság történetéről, szokásvilágáról és értékeiről, hathetenként újabb kiállítással várják az érdeklődőket. Kutatómunkájuk során a szlovákiai magyarsághoz kapcsolódó értékeket vizsgálják, majd a kutatómunka eredményeit kiadják. Szlovákia parlamentje 150 tagú, hat pártja van, ebből három kormánypárti, három pedig ellenzéki. Pavel Paska, a parlament elnöke szerint a kisebbségi jogok biztosítva vannak az országban. Szigethy László kifejtette, a posztkommunista államokban hiányzik a kisebbségek iránti érzékenység. Dézsi Ildikó újságírót a Magyar Koalíció Pártja /MKP/ pozsonyi székhelyén Csáky Pál az MKP elnöke, Berényi József elnökhelyettes és Á. Nagy László emberjogi és a nők jogaiért felelős képviselő fogadta. A magyar a legnagyobb (500 ezres) kisebbsége Szlovákiának, ezt követi a roma kisebbség, amelynek száma 380–430 ezer közé tehető, de rajtuk kívül élnek még ukránok, csehek és ruszinok is az országban. A kilencvenes évektől három párt képviselte a magyarságot: a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom, az Együttélés és a Magyar Polgári Párt. Tíz éve a három pártot egyesítették, s így a választásokon bejutottak a parlamentbe. Csáky beszámolt arról, hogy működnek magyar elemi és középiskolák is, most már a magyar nyelvű egyetemi képzés is biztosított a komáromi Selye János Egyetemen. Két magyar színház van, Komáromban és Kassán. Az MKP tartja a kapcsolatot a romániai RMDSZ-szel, és fel akarják venni a kapcsolatot a nemrég alakult MPP-vel is. Csáky megemlítette a nemrég készült iskolai felmérést, amelyből kiderült, hogy a szlovák 14–15 éveseknek a magyar a legellenszenvesebb nemzet. A pozsonyi közszolgálati televízió magyar műsorának igazgatója, Gyebnár Klára elmondta, a magyar nyelvű adás 1983 óta létezik. 1989-ig hetente fél órát közvetítettek, amelyben a csehszlovák hírek magyar nyelvű hírösszefoglalóját sűrítették össze. 1989-től kezdődően negyvenöt percre bővítették az adásidőt, majd rövid időn belül újra 30 percre csökkent. Olyan időszak is volt, amikor szüneteltették a magyar nyelvű műsort, majd egy órára bővült a műsoridő. Azután az akkori magyar főszerkesztőt, Pék Zoltánt és a szerkesztőket elbocsátották. 1999-ben létrejött az első magyar független szerkesztőség. Napi ötperces hírműsorokat és hetente kétszer félórás magazinokat szerkesztettek. Jelenleg napi hétpercesek a hírműsorok, hetente egyszer közvetítenek magazinműsorokat és évente 13–14-szer pedig egyórás vitaműsort. Idén első alkalommal nyáron sem szünetelt a magyar adás. A magyar nyelvű közszolgálati rádiónál /Patria/ Both Enikő, a magyar adás főszerkesztője közölte, nyolcórás adásidejük van naponta, 10–18 óra között hétköznap és 7–15 óra között a hétvégén. A magyar nyelvű műsor idén 80 éves. Húsz rádiós dolgozik a magyar szerkesztőségben, mindenki minden témával foglalkozik. /Dézsi Ildikó: A Zlati Bazanttól a Dévényi várig. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 26./
2008. november 12.
A magyar–szlovák viszony romlásának kezdőpontja a 2006-os szlovákiai parlamenti választásokig vezethető vissza. A magyarellenes Ján Slota vezette Szlovák Nemzeti Párt kormánytényezővé válása elindított egy folyamatot, amely az utca emberében is lecsapódott. A Fico-kormány sorozatos magyarellenes intézkedései mögött szándékosság áll, legyen az Malina Hedvig brutális bántalmazásának kezelése, a támogatások megvonása magyarlakta régióktól, a magyar iskolák anyagi ellehetetlenítése, a hibrid-tankönyvek ügye. Mindezeket magyarellenes retorika kísérte. Két héttel ezelőtt, az RMDSZ Kolozsváron tartott országos kampánynyitó rendezvényén Csáky Pál, a Magyar Koalíció Pártjának elnöke emlékeztetett: a 2006-os parlamenti választások után, a Robert Fico által tett magyarellenes nyilatkozatok általános tiltakozást váltottak ki, többek között az európai szocialisták felfüggesztették a nagyobbik szlovák kormánypárt (SMER) tagságát, azonban azóta a nagyságrendekkel durvább diskurzus fölött átsiklanak a felelős európai vezetők. Csökkent a gyűlöletbeszéd ingerküszöbe. Nem lehet egyenlőségjelet tenni a szlovákiai magyarellenes és a magyarországi szlovákellenes tettek, közbeszéd közé. A Szlovákiában a gyűlöletbeszéd szítóját a kormányban kell keresni, Robert Fico kormányfő sosem ítélte el határozottan Ján Slota magyarellenes megnyilvánulásait, sőt számos alkalommal közös sajtótájékoztatókon asszisztált hozzájuk, addig Magyarországon a szlovákellenes cselekedetek, nyilatkozatok mögött egy radikális, de a politikai szférán kívül rekedt kisszámú csoport áll. A félmilliós felvidéki magyar közösséget kívánják a Dunába szlovák honfitársaik, nekik szabályoznák le, hogy gyerekeik Kassa helyett Košicét vagy Dunaszerdahely helyett Dunasjka Stredát tanuljanak. A határozott fellépés elmaradása esetén ezek a magyarellenes megnyilvánulások előzményei lehetnek egy olyan forgatókönyvnek, amely mifelénk 1990-ben beteljesedett Marosvásárhelyen. /Moldován Árpád Zsolt: Marosvásárhely réme? = Szabadság (Kolozsvár), nov. 12./
2009. április 1.
Módosítani kényszerül a hangos utastájékoztatás formáját áprilistól a Magyar Államvasutak (MÁV), miután közfelháborodást keltett, hogy a magyarországi pályaudvarokon az adott ország hivatalos nyelvén mondják be a határon túli magyar városok elnevezését. A MÁV azzal indokolta az utastájékoztatásban bekövetkezett változást, hogy segíteni szeretné a nemzetközi járatokon utazók könnyebb eligazodását. A vasúti társaság érvelése azonban sántít, mivel számos európai főváros esetében nem alkalmazták a „nyelvújítást”, így például Prága és Varsó kapcsán a magyar elnevezést, és nem a hivatalosat, azaz Prahát és Warszawát használják. Értelmetlennek tartja a gyakorlatot Péntek János kolozsvári nyelvészprofesszor is, aki az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetségének havilapja, az Édes Anyanyelvünk hasábjain 2002-ben közölt írásában szóvá tette mindezt, akkoriban ugyanis szintén Cluj és Kosice volt hallható a pályaudvarokon. „Ez egyszerűen szamárság. A magyar nyelvű szövegekben a települések magyar elnevezését kell használni, hiszen aki érti a tájékoztatást, az ezt ismeri, és nem a menetjegy alapján tájékozódik, egy román anyanyelvű személy pedig úgysem érti a szöveget. Ha angol nyelven tájékoztatnák az utasokat, akkor elhangozhatna a városok román neve, ellenkező esetben viszont az eljárás nem szolgálja a tájékoztatást” – nyilatkozta a Babes–Bolyai Tudományegyetem nyelvészeti tanszékének vezetője. Az eljárást övező felháborodás nyomán Molnár Csaba közlekedési, hírközlési és energiaügyi miniszter néhány nappal ezelőtt arra kérte a MÁV-START Zrt. vezetőit: a magyar nyelvű hangos utastájékoztatásban a lehető legrövidebb határidőn belül térjenek át a határon túli történelmi magyar városok nevének magyarul történő közlésére a magyarországi pályaudvarokon. Összehasonlításképpen: a székelyföldi vasúti állomásokon magyar nyelven is beharangozzák az érkező és induló vonatokat, a romániai nagyvárosok pályaudvarain pedig angol nyelvű utastájékoztató is elhangzik. /Rostás Szabolcs: MÁV: Cluj helyett Kolozsvár. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 1./
2009. április 28.
Brüsszeli székhelyű, magyar újságíró-egyesületeket tömörítő nemzetközi civil szervezet létrehozását szorgalmazta a Külhoni Magyar Újságíró Egyesületek Konvenciója (KMÚEK) hétvégi, Ungváron tartott negyedik közgyűlésén. Az új civil szervezet összefogná és képviselné a magyar újságírók érdekeit, ugyanakkor lehetővé tenné a közös pályázást, a sajtóintézmények és újságírói érdekek melletti európai lobbit. Ambrus Attila, a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének (MÚRE) elnöke a romániai magyar, Krivánszky Miklós, a Kassai Figyelő brüsszeli tudósítója pedig a felvidéki magyar média helyzetéről értekezett. Tóth Lívia, a Hét Nap szerkesztője a vajdasági, Zver Ilona, a Szlovén RTV vezérigazgatójának magyar műsorokért felelős helyettese a muravidéki médiáról adott körképet. Kárpátalja helyzetképét Kőszeghy Elemér, a szervező Magyar Újságírók Kárpátaljai Szövetségének elnöke, az ungvári Kárpáti Igaz Szó főszerkesztője vázolta. A magyarországi szakmai szervezet jelen lévő képviselői is kifejtették véleményüket a konferencián. Az erdélyi, vajdasági, kárpátaljai, horvátországi, szlovéniai és felvidéki újságírókat tömörítő szakmai-érdekvédelmi szervezet, a KMÚEK négyéves múltra tekint vissza, ezalatt kiépültek és fejlődtek a kapcsolatok az anyaországon kívüli magyar újságíró-egyesületek, szerkesztőségek, újságírók közt. A megbeszéléseket követően az újságírók ellátogattak több kárpátaljai híres településre – a munkácsi várba, a Szolyvai Emlékparkba –, többek között útba ejtve a legmagyarabbnak tartott várost, Beregszászt, illetve az ott működő Európa – Magyar Házat. Az újságírók zárónyilatkozatukat szimbolikusan a Vereckei-hágónál fogadták el. /Újságírói összefogás a válság ellen. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 28./
2009. április 30.
Az European Neighbourhood and Partnership Instrument (ENPI) Program /Európai Szomszédsági és Partnerségi Alap/ 68 millió eurós, több mint 19 milliárd forint összegű támogatásával határon átnyúló fejlesztéseket valósíthatnak meg az együttműködő magyar, szlovák, román és ukrán pályázók – mondta Baranyai András, budapesti közös szakmai titkárságának igazgatója Nyíregyházán, egy kisvállalkozói fórumon. A rendelkezésre álló összeg 10 százalékát gazdasági, 30 százalékát infrastrukturális, 20 százalékát intézményi, míg 25 százalékát természet- és környezetvédelmi fejlesztésre használhatják fel a felek. Kiemelte: a pályázóknak mindössze 5 százalékos fejlesztési forrást kell biztosítaniuk, a beruházások összegének 90 százalékát ugyanis az európai uniós, 5 százalékát pedig a nemzeti támogatás adja. Magyarországról Borsod-Abaúj-Zemplén és Szabolcs-Szatmár-Bereg, Romániából Szatmár és Máramaros, valamint úgynevezett szomszédos területként Suceava, Szlovákiából Kassa és Eperjes, míg Ukrajnából Kárpátalja és Ivano-Frankivszki, illetve a szomszédos Csernovci megye a kedvezményezett. /Kisvállalatok szomszédságban. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 30./
2009. június 2.
Az egyik legsikeresebb előadást a kassai Thália Színháztól láthatta Szatmárnémetiben a május 31-én zárult Sorompók nélkül elnevezésű nemzetközi színházi fesztivál közönsége. A felvidéki együttes Presser Gábor ismert zenés darabját, A padlást mutatta be. Kolár Péter, a Thália igazgatója elégedetten nyugtázhatta, hogy A padlás a 25. alkalommal is nagy sikert aratott. /Sike Lajos: Kassai siker Szatmáron. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 2./
2009. június 10.
Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválja névre keresztelték át az eddig Határon Túli Magyar Színházak Fesztiváljaként ismert rendezvényt, melyet június 19–27. között 21. alkalommal rendeznek meg. A programban idén is a meghívott színházak idei évadának legjobb előadásai szerepelnek, így például Csíkszeredából a Kék madár, Kassáról a Cyrano de Bergerac, Székelyudvarhelyről a Mesél a bécsi erdő, Marosvásárhelyről a Hullámzó vőlegény, Nagyváradról a Kasimir és Karoline, Gyergyószentmiklósról a Leonce és Léna, Sepsiszentgyörgyről A csoda, Szabadkáról A Gézagyerek vagy Komáromból az Énekes madár. A kísérőprogramban a közelmúltban elhunyt Kovács Ildikó kolozsvári bábszínházrendező tiszteletére szervezett kiállítást nyitnak meg, valamint bemutatják Szebeni Zsuzsa Kovács Ildikó bábrendező című könyvét. Az Újvidéki Tanyaszínház fennállásának 30. évfordulójáról szintén kiállítással emlékeznek meg a szervezők. /21. alkalommal rendezik meg a kisvárdai fesztivált. = Krónika (Kolozsvár), jún. 10./
2009. június 29.
A sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház nyerte a magyar színházak 21. kisvárdai fesztiváljának fődíját, amit a magyar Oktatási és Kulturális Minisztérium ajánlott fel. Az erdélyi társulat Tamási Áron Csoda című darabját játszotta a tíznapos rendezvényen, amelyen huszonöt társulat (romániai, szerbiai, szlovákiai, ukrajnai és hazai) lépett a zsűri és a közönség elé. A szakemberekből álló bírálóbizottság további hat előadást is díjazott, s elismerésben részesítette a Szabadkai Népszínház, az Újvidéki Színház, a kassai Thália Színház, a sepsiszentgyörgyi M Stúdió, a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház, valamint a temesvári Csíky Gergely Színház társulatát. Különdíjat kapott az Újvidéki Művészeti Akadémia és az Újvidéki Színház közös produkciója, Domokos István Tavasz mű darabja. A közönség díját a kassai teátrum Rostand Cyrano de Bergerac című előadása nyerte el. Életműdíjat kapott Farkas Ibolya, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata, illetve Kovács Frigyes, a Szabadkai Népszínház színművésze. /Sepsiszentgyörgyi siker Kisvárdán. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 29./
2009. június 30.
Huszonkilenc ország 730 magyar nemzetiségű fiatalja vendégeskedik Budapesten július 5. és 14. között, az immár 14. alkalommal megrendezendő határon túli magyar fiatalok találkozóján. Az idei évben Kazinczy Ferenc születésének 250. évfordulójára emlékezve különböző tematikus programok segítségével dolgozzák fel a költő életét és munkásságát. A Budapestre érkezők végiglátogatják életpályájának jelentős állomásait, Sátoraljaújhelyet, Széphalmot, Debrecent és Kassát. A kulturális programok mellett a szórakozás is fontos szerepet kap. /Kánya Gyöngyvér, Budapest: Erdélyi vendégeket is vár a magyar főváros. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 30./
2009. július 18.
Július 9-12-e között Kecskemét látta vendégül a Kárpát-medencei Irodalmi Társaságok Szövetsége (KITÁSZ) vándorgyűlését. A KITÁSZ közel két évtizede működik, és a teljes Duna-tájat lefedi, számos tagszervezete van a Kárpát-medence különböző pontjain. A magyar nemzet békés újraegyesítése meglehetősen lassan és keservesen halad előre, ha ugyan halad, nyilatkozta Medvigy Endre irodalomtörténész, a KITÁSZ elnöke. „A magunk szerény eszközeivel megpróbálunk valamit tenni a magyarság szellemi egységének erősítéséért. ” Az idei vándorgyűlés címe: Határtalan hazában. Eljöttek a Berzsenyi Társaság, a Székelyföldön működő kovásznai Kőrösi Csoma Sándor Egyesület, a Muravidék Baráti Kör tagjai, és érkeztek Kassáról, Zentáról és a Kárpátaljáról is vendégek. A kecskeméti vándorgyűlést Székelyné Kőrösi Ilona történész, főmuzeológus, a Katona József Emlékház vezetője és Medvigy Endre elnök nyitotta meg. Számos érdekfeszítő előadás hangzott el, többek között: Szabó Dezsőről (Szőcs Zoltán közíró, a Szabó Dezső Emléktársaság elnöke), Kőrösi Csoma Sándor és a mai magyar nemzettudat (Gazda József, a Kőrösi Csoma Sándor Művelődési Egyesület elnöke), Petelei István és az erdélyi novellaköltészet a századfordulón (Boros Erika irodalomtörténész, egyetemi docens), Sütő Andrásról (Nagy Pál, a Sütő András Baráti Egyesület elnöke), Lászlóffy Aladárról (Bertha Zoltán irodalomtörténész), A délvidéki magyar irodalom és a magyarkanizsai alkotótábor antológiája (Tari István költő), Czine Mihályról (N. Pál József irodalomtörténész), Esterházy János élete és halála (Molnár Imre történész), Az írás szerepe a moldvai csángómagyarság sorsában (Halász Péter néprajztudós, a Lakatos Demeter Csángómagyar Kulturális Egyesület titkára). Nagy Pál irodalomtörténészt a Sütő András Baráti Egyesület elnöke számára nagy élmény volt a vándorgyűlés. Sokan kérdeztek Sütővel kapcsolatos dolgokat, hiszen a találkozó résztvevői, a kárpátaljai, muraközi egyesületek, irodalmi társaságok vezetői és a kecskeméti irodalmárok ismerik és nagyra becsülik Sütő András életművét. A KITÁSZ semmiféle anyagi támogatást nem kap a jelenlegi magyar hatóságoktól. /Bölöni Domokos: Katona József és Kodály Zoltán szellemiségének őrzői. Határtalan hazában. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 18./
2009. július 25.
A Magyarok Székelyföldi Társasága szervezésében június 24-29. között idén is sor került a már tízéves múltra visszatekintő Lármafa-találkozóra. A zarándokcsapat Székelyföldről indult, és kiegészült marosvásárhelyi, nyárádszeredai, cegőtelki, valamint a későbbiekben egy nyolctagú felvidéki csoporttal is. A zarándokút első állomása hagyományosan a Beszterce-Naszód megyei Cegőtelke volt. A cserhalmi emlékműnél a Szent László vezette kerlési (cserhalmi) csata legfontosabb momentumainak felidézése jelezte a zarándoklat kezdetét. A Lármafa zarándokutak legfőbb célja egyrészt a Szent László-kultusz felélesztése, ápolása, valamint olyan történelmi helyek felkeresése a Kárpát-medencében, amelyek azt bizonyítják, hogy a magyarság aktív résztvevője és alakítója volt a térség történelmének, kultúrájának. Ugyanilyen fontos a nyelv szépségének és tisztaságának megóvása. Idei a résztvevők Kárpátalján, Felvidéken és Magyarországon kerestek fel olyan helyszíneket, melyek nagy fejedelmünk, II. Rákóczi Ferenc alakjához kötődnek, vagy történelmünk olyan jeles képviselőihez, mint pl. a híres egri várkapitány, Dobó István vagy Kossuth Lajos. Kárpátalján megálltak Tiszaújlakon, a Rákóczi-szabadságharc első győztes csatájának emlékére állított Turul emlékműnél. A munkácsi vár Zrínyi Ilonának, „Európa legbátrabb asszonyának” alakját idézi, aki 1685-től három évig irányította a vár védelmét. A vár udvarán méltó helyet kapott Petőfi Sándor mellszobra is, aki 1847 júliusában felkereste a munkácsi várat is. Szolyván lerótták kegyeletünket a sztálini terror idején ártatlanul elpusztult áldozatok előtt. A lágertemető helyén ma emlékpark van, több mint 12 ezer ember lelte itt halálát. Beregszászt a Rákóczi- szabadságharc bölcsőjének is lehet nevezni. Sok szép látnivalóban, lélekemelő élményben bővelkedett felvidéki utjuk is. A felvidéki Dobóruszka, a híres egri várkapitány, Dobó István szülőhelye. Nagyszelmencen 1946-ban kettévágták a községet, szögesdrótot húzva emberi életek, lelkek közé, elszakítva szülőt, gyermeket, rokont, jó barátot. Ez a szörnyű állapot 2005-től némileg enyhült a határátkelő létesítésével. Jártak II. Rákóczi Ferenc szülőhelyén, a borsi várkastélyban. A bölcsőtől a koporsóig, azaz a borsi várból a kassai Szent Erzsébet-székesegyházhoz mentek. A nagy fejedelem itt talált végső nyughelyet, amikor Konstantinápolyból hazahozták hamvait. Kassán voltak a híres „kassai polgár”, Márai Sándor emlékházánál is. Az anyaországban Vizsolyt és Tállyát keresték fel. /Borbély Mária: Lármafa-találkozó – 2009. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 24./
2009. augusztus 8.
Zsoboktól a vasútállomás félóra gyaloglásnyira van, a település mégis Kalotaszeg szíve-lelke, amely a maga zártságában érintetlenül megőrizte kincseit, színes népviseletét, népi építészetét, s amelynek népe vendégszeretetével, kedvességével halmozza el a távolról érkezőt – hangsúlyozta a magyarországi vendég, a pápai irodalomtanár, Katona Györgyné, Veress Zsuzsa, aki festőművész férjét kísérte el a faluban immár 14. alkalommal megrendezett képzőművészeti alkotótáborba. Az alkotótábor az Essig művészházaspár ötletéből, szervezőkészségéből született meg a tábor. Jöttek már művészek Svájcból, Ausztriából és Svédországból is. A kiállítást megnyitó tanárnő frappánsan megjegyezte: valóságos magyar–magyar csúcstalálkozó zajlott Zsobokon, hiszen a bennszülötteken kívül magyarországiak – többen Erdélyből áttelepültek – valamint, idén először, felvidékiek is tarkították a tábor összetételét, Kassáról érkezett Fecsó Yvett és Fecsó Szilárd. Kolozsvárt a leghűségesebb táborlakók Bordy Margit és Tompos Opra Ágota valamint a szervező Essig Klára képviselte. A festészeti-grafikai táborral párhuzamosan Essig József szervezőkészségének köszönhetően a fotósok is hódolhattak Zsobokon szenvedélyüknek, dokumentum- és művészfotókon, sajátos kompozíciókon örökítve meg a 2009-es állapotokat, hangulatokat. /Németh Júlia: Magyar–magyar csúcstalálkozó Zsobokon. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 8./
2009. szeptember 5.
Harmadik alkalommal kerül sor idén, szeptember 18–29. között a Szakrális Művészetek Hete című rendezvényre, amely a 2007-es nemzetközi Városmissziós eseménysorozatból kinőve először budapesti, majd a következő esztendőben egész Magyarországot átfogó rendezvénnyé duzzadt, hogy az idén már a határokon túlra is kiterjedhessen. A civil kezdeményezésű programsorozat – melyet a Dragonits Márta építész és Toroczkay Ilona belsőépítész által létrehozott Ars Sacra alapítvány szervez – célja a magyar egyházművészet páratlan kincseinek megismertetése a nagyközönséggel. A programsorozatban számos múzeum, egyesület, templom, művelődési ház vesz részt. Marosvásárhelyen a Keresztelő Szent János Plébániatemplom és a Marosvásárhelyi Egyházművészeti Múzeum tekinthető meg szeptember 19-20-án, Komáromban a Szent András templomban szeptember 27-én szlovák nyelven, majd magyar nyelven nyitják meg a Vexilla Regis – Királyi zászlók c. zászló-kiállítást. Kassán a Szent Gellért pasztorációs központban tartanak kulturális estet. A Délvidéki települések közül Oromhegyes vesz részt a Szakrális Művészetek ünnepében. /M. É. : Szakrális Művészetek Hete a Kárpát-medencében. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 5./
2009. november 21.
Sem az iskolák, sem a kultúrházak, sem az katolikus egyház nem engedélyezik a moldvai csángó falvakban, hogy ingatlanjaikban tartsák az iskolán kívüli magyar foglalkozásokat. A legtöbb településen bérelt épületben tanulnak a gyermekek, mert saját házak vásárlására nem futja az oktatási programot fenntartó Moldvai Csángómagyarok Szövetségének. Székeket hoztak a külsőrekecsini Gyermekek Házához. Támogatók adományából építették fel ezt a házat. A magyar órákat korábban egy családnál tartották. Az emeleten tanári lakást és számítógéptermet alakítottak ki. Moldvában 21 településen tartanak magyar órákat, de csak hét faluban van magyar közösségi ház. Ezeken a településeken egyre többen tanulnak magyarul. – Az emberek azt érzékelik, hogy nem csak egy rövid időre jövünk, itt megzavarjuk az ők életüket, és aztán tovább állunk, hanem hosszú távon gondolkodunk – hangsúlyozta Solomon Adrian, a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének elnöke. Lujzikalagorban három évig kis raktárban tartották a magyar órákat. Az 5000 lelkes községben már 100 gyermek jár a magyar foglalkozásokra. Ezért bérelte ki a Csángó Szövetség most a házat. 35 ezer euróra lenne szükség ahhoz, hogy a Csángó Szövetség megvásárolhassa a házat, ahol a tanári lakás is helyet kapna. Az összeget közadakozásból próbálják összegyűjteni. Duna TV. /Hosszú távon gondolkodik a Csángómagyarok Szövetsége. = Erdély. Ma, nov. 20./ 8/ November 18-án volt az Erdővidéki Közművelődési Napok leggazdagabb kínálata: Barótra, Olasztelekre, Kisbaconba, Erdőfülébe, Nagybaconba, Ürmösre, Bölönbe, Nagyajtára és Vargyasra vittek programot a szervezők. Másnap Baróton Hidak címmel a felsőrákosi alkotótábor anyagából, Bardocon pedig az Elveszett Világ Természetvédelmi, Turista és Barlangász Egyesület tagjainak munkáiból nyílt fényképkiállítás, Bölönben Höncz László Bűnösként is győztes című könyvét, Baróton pedig Magyari Hunor Az erdővidéki református egyházmegye templomai című albumát mutatták be. Vargyason megnyílt az Erdővidék nagyjai című kiállítás, Középajta népe pedig Magyari Hunor albumát ismerhette meg, a bölöni Kék virág néptáncegyüttes Zalánpatakon és Középajtán lépett fel. Baróton előbb dr. Bona Gábor, majd Pelyach István történész tartott rendhagyó történelemórát az 1848―49-es szabadságharcról, majd a csíkszeredai Mesehetes zenekar szerzett lépett fel. Dr. Egyed Emese Baróti Szabó Dávid Kisded szótáráról /Tortoma Kiadó, Barót/ beszélt, mely most jelent meg. Az 1792-ben Kassán nyomtatott második kiadás alapján készült könyvet méltatva a kolozsvári egyetemi tanár kiemelte: ,,Amikor készült, munkafüzet volt, tanári segédletként tudták használni a magán- és iskolai oktatásban azok, akik tudatosan akartak magyarul beszélni, s azok is, kik magyarul akartak megtanulni. ” Erdőfülében a Magyar Művelődési Intézet főigazgatóját, Borbáth Erikát telt ház fogadta. Örökségvédelem és hagyományápolás című előadásában arra tért ki, hogy mennyi hasznot hajthat a ma emberének az elmúlt évszázadok alatt felhalmozott közös tudás. Olaszteleken kiállítás nyílt Nagy Viktor fényképeiből, majd Kolumbán-Antal József székelyudvarhelyi író Székely honfoglalás című kötetét mutatták be. Kisbaconban Csikány Tamás és Kedves Gyula budapesti történész Székelyek a napóleoni háborúkban, valamint Huszárok az 1848/49-es szabadságharc erdélyi hadszínterén címmel tartott előadást. Szabó Zsolt főszerkesztő, valamint Benkő Levente szerkesztő ismertette a Művelődés című folyóiratot, Jánosi József pedig Erdővidéki táncélet című kötetét. Fehér János művészettörténész Erdővidék épített örökségéről értekezett. Baróton megnyílt Kiss Béla sepsiszentgyörgyi képzőművész akvarell-kiállítása. /Hecser László: Gazdag Erdővidéki Közművelődési Napok. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 21./
2009. november 26.
Gazdasági problémákkal küszködik a kassai Thália Színház: a teátrum fenntartója, Kassa megye ebben az évadban olyan jelentős összeget vont meg a gazdasági válság miatt, hogy ez pénzügyi szempontból katasztrófahelyzetet jelent az intézmény számára – mondta el Korognai Károly főrendező. Ha nem sikerül rendezni az anyagiakat, és emiatt esetleg megszűnik a nagy múlttal rendelkező teátrum, elkerülhetetlenné válik a politikai felhang.,,Ha pedig a kassai Thália Színház eltűnne a színjátszás palettájáról, az óriási probléma lenne. Minimum egy hatszázezres magyar ajkú lakosságnak van szüksége rá Szlovákiában” – hangsúlyozta a főrendező. A társulatnak tizenhat színész tagja van, és mintegy félszázan dolgoznak a színháznál. A Duna Televízió jótékonysági napokat tart a kassai Thália megsegítésére. /Nehéz anyagi helyzetben a kassai Thália Színház. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 26./
2009. november 30.
Két és fél nap alatt több mint 15 millió forintot ajánlottak fel a Duna Televízió nézői a kassai Thália Színház megmentéséért. A Duna Televízió november 27-től 29-ig nemcsak a képernyőjét szentelte az ügynek, de külön adományvonalat is létesített a felvidéki teátrum megmentéséért. A kassai Thália Színház november 28-án ünnepelhette alapításának 40. évfordulóját. A 2009/2010-es évadra azonban anyagilag ellehetetlenült, és így veszélybe került a szlovákiai magyar színjátszás egyik legfontosabb fellegvára. /Összefogás a Tháliáért. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 30./
2009. december 7.
Heten kapták meg idén Csíkszeredában az 1993-ban alapított Julianus-díjat, amelyet olyan személyiségeknek ítélnek oda minden évben, akik munkájukkal a magyarságot szolgálják. A Julianus Alapítvány kitüntetését többek között Csáky Zoltán, a Duna Televízió munkatársa kapta meg Hagymakupolás honfoglalás című dokumentumfilmjéért. Dupka György, a Kárpátaljai Magyar Művelődési Intézet igazgatója a kárpátaljai magyarság önkormányzati képviselőjeként, nemzetpolitikai és szépirodalmi művek kiadójaként vehette át a díjat. Ezenkívül az elismerést Fülöp Lídia, a Lugosi Irodalmi Kör vezetője, Kolár Péter, a kassai Thália Színház újjáalapítója, a csíkszeredai Lázár Zoltán és a besztercei Koszorús Zoltán, valamint az anyanyelve miatt megvert révkomáromi Malina Hedvig kapta meg. /Kiosztották a Julianus-díjakat. = Krónika (Kolozsvár), dec. 7./
2009. december 23.
Kolozsvár volt az utolsó helyszíne annak a rendezvénysorozatnak, amelynek keretében rendkívüli hangversennyel emlékeztek az 1989-es kelet-európai változásokra. Az Európai Unió Kultúra programjának támogatásával létrejött rendezvény helyszínei Miskolc, Kassa és Kolozsvár, mindhárom városban Beethoven művei szólaltak meg. A kolozsvári Magyar Opera emeleti előcsarnokban ugyanakkor megnyílt Essig Józsefnek az 1989-es eseményeket felidéző fotókiállítása. /Emlékezés Beethovennel az 1989-es eseményekre. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 23./
